Tegnap véget ért, de attól még Apa és a két lurkó merített a fesztiválhangulatból rendesen. Apa bérletet kapott karácsonyra, így nem is volt kérdés, hogy Matyi minden nap ott sütteti majd a hasát a Volt-on, Anya viszont dolgozott, és Vilmát sem hozta túlzottan lázba a Nagy Láz. Esténként nehezen aludt el, mert hozzánk is lehallatszott a zene, de Matyi szerintem sokat mesélhetett neki, amikor találkoztak és cseréltek (van egy bandázóhelyük, Apa szerint egy nagy lapulevél alatt valahol a városban, de nem kérdezzük ki őket, hadd legyenek kis titkaik… 😉 olyankor mindig sokáig tart, míg hazaérnek. ), mert Apa szólt nekem, hogy Iron Maidenre nem Matyit, hanem Vilmát viszi, ha megengedem, és szombaton Slayer-re majd Matyi megy megint. 😀
El is engedtem Vilmát, és Matyi is rendben megérkezett, még az sem zavarta, hogy nem a szobámban, hanem a munkahelyemen, a konyhán kell keresnie. Mindenhol megtalál. 😀
Szóval megérkezett, és már el is feküdt egy konyharuhán, nyolc lábacskáját égnek fordította, és már hortyogott is. :d
Komolyan mondom, csak mosdóba mentem ki öt percre. Tényleg öt percre! Jövök vissza, nincs meg!! De hallom a hangját, ahogyan kiabál, hogy “Anya, segíts!” Sejtettem, hogy már megint valami kópéságon járt az esze… Az üres baracklekváros vödör aljába volt beragadva, abba, amit éppen el akartam mosni mosdó előtt, de gondoltam, megvár… az nem derült ki, hogy mit keresett a vödörben, de Apa szerint Matyi mindig segíteni akar a munkában, szóval, az a sejtésem, hogy most is segíteni akart, aztán beleesett, majd beleragadt a fél centi lekvárcsíkba a vödör alján. 😀
Kiszedtem, levetkőztettem, megfürdettem, megszárítottam, kimostam a ruháját, feltettem száradni a gépre. Matyi pedig meztelen futkozásba kezdett… egyre inkább hasonlít az apjára a picikénk. 😉
Apa szerint Vilma nagyon élvezte a bulit, Apa ujja hegyéről négy lábbal csápolt, ha nagyon hangos volt a zene, akkor pedig bebújt a pólójába, és onnan kandikált kifelé. 😀
Szombat este Apa és Matyi ismét koncertezni indult. Apa írt, hogy Matyi kért egy szegecset a pólójára, hogy rockeresebben nézzen ki… aztán nyolc óra körül Vilma könyörögni kezdett, hogy hadd vigye el Matyi esőkabátját hozzájuk, mert eső lesz, és akkor Matyinak el kell bújni Apa zsebébe, hogy ne legyen vizes, és akkor nem látja a The Prodiggy -t, úgyhogy begyömöszöltem Matyi és Vilma esőkabátját Vlma hátizsákjába, ráadtam, írtam Apának, hogy Vilma érkezik, és hogy azt mondta, hogy ő nagyon ügyes pókocska, meg fogja találni őket…
Utolsó életjel Apától éjjel negyed 11-kor a kérdésemre, hogy ott esik-e:
“Igen! Néha szakad, néha alábbhagy! Pókocskákra ráadtam az esőkabátot! Jól vagyunk! Szeretlek!”
Szóval szerintem Vilma sem akart lemaradni a buliról…
Én meg örülök, hogy véget ért a Volt, végre visszatérnek a nyugodt(abb) napok a munkában és úgy általában. 😀 😀 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: